Elis:
- Ez megy hogyan...
*Deniel:
- Mégis mire gondolsz?
*Elis:
- A külsőd...újra megváltozott...
*Deniel:
- Jaa...hogy ez...nem nagy szám...szokj hozzá. Gyakran fogsz látni ilyeneket.
*Elis:
- Nem is gondoltam volna,hogy a lelkek így meg tudják változtatni a külsejüket...
*Deniel:
- Hidd el..én sem gondoltam volna,hogy ilyen lehetséges...és elég nehéz is volt hozzászoknom. De idővel...egyszerűen észre sem veszed a változásokat magadon...főleg ha túlságosan is gyakoriak.
Elis:
- Ééérteem...
*Deniel:
- De viszont neked tényleg nem ártana egy kis stílus váltás...
*Elis:
- Micsoda? mi nem tetszik már megint? már igy is sokkal nyíltabb ruhákban járok mint eddig mert neked nem tetszett semmi....a ruháim felét szét osztogattam gyermekotthonokba...
*Deniel:
- És ez nagyon is jó tett. De nekem hiányzik valami.
*Elis:
- Neked hiányzik...nekem nem.
Vontam vállat s leültem az ágyra előkotorva egy könyvet.
*Deniel:
- Most direkt figyelmen kívül hagysz?
*Elis:
- Hmm? mondtál valamit?
*Deniel:
- ELIS! ne mert figyelmen kívül hagyni!
*Elis:
- Mert akkor mi lesz? Leművelsz valamit amiért megutálnak engem? ébresztő Deniel! már igy is bolondnak néznek mivel csak én látlak..nincs veszíteni valóm.
*Deniel:
- Jajj Elis az ég szerelmére csak azt ne mond,hogy megsértődtél...
*Elis:
- Nincs okom arra,hogy haragudjak...
*Deniel:
- De...amióta elmondtam azt amit hallottam annak a srácnak a telefonbeszélgetéséből...olyan...más vagy...túl zárkózott lettél...és mintha nem is akarnál beszélni velem...hisz..te akartad,hogy most itt legyek. Épp ezért vagyok most itt.
*Elis:
- Túl gazdag a fantázia világod...még,hogy nem akarok szóba állni...ne nevettess bátyus...
*Deniel:
- Nevetséges-e ez vagy sem az már teljesen más kérdés. De ahogyan te ezt kimondtad...az már más...
*Elis:
- Ugye...nem azt akarod mondani,hogy ÉN...azt akarom,hogy elmenj? igen bevallom ...az elején tényleg ezt akartam...de rájöttem,hogy nélküled nem megyek sokra...épp ezért is csak próbálj meg elmenni nem tudom hogyan de így is úgy is újra itt leszel 24 órán belül.
*Deniel:
- Micsoda magabiztos személy maga Elis Klein kisasszony.
*Elis:
- Oh...tudod a teljes nevemet?
*Deniel:
- Nehéz volt megjegyezni de valahogy sikerült.
Mind a ketten hangos nevetésben törtünk ki. De...csak engem lehetett hallani mivel Deniel hangját csak a fejemben hallottam látni pedig szintén csak én tudtam. Leggyakrabban tükörben. Később lefeküdtem aludni.
******Következő reggel ******
Nagy nehezen keltem fel. Pontosabban Deniel rikácsolt mint egy kakas a fejemben...
*Elis:
/ingyen ébresztő...szuper/
*Denel:
- Ezt hallottam...
*Elis:
- Rrrr....
Elkezdtem morogni miközben a ruha szekrényemhez mentem és előkotortam onnan egy ruhadarabot. Összefogva a hajam s felhuzakodva elindultam a pláza felé mivel Denielnek nem tettszett az ahogyan én öltözöm és rászedett arra,hogy vegyek valami " normálisat" . Már kíváncsi voltam az ő ízlésére.
Amint odaértünk egyből a ruha boltokhoz mentünk. Már az elejétől fogva láttam,hogy nem lesz könnyű dolgom. A bátyámnak teljesen más ízlése volt...Ő inkább a nyíltabb ruhákra mutogatott...én pedig nem szerettem az olyat...minden kimondta,hogy menjek apácának ilyen viselkedéssel de nem tehettem ellene semmit. Túlságosan szégyenlős voltam. De úgy látszik amíg Deniel itt van valahol a közelemben nem lesz nyugodt életem.
*****5 óra elteltével *******
Egy hosszú és fárasztó shoppingolás után végül elég sok mindent megvettem. Az egész pénzem elment rá de Deniel szerint megérte. Fáradtan ültem le egy lócára pihenni.
A bátyám a fejem felett keringett. Igen. Mivel ő egy lélek volt képes volt a repülésre is.
Amikor sokáig néztem a fejem már megfájdult és elfogott a hányinger.
*Elis:
- Abbahagynád ezt kérlek?
*Deniel:
- Micsodát?
*Elis:
- A fejem feletti való repkedést. Már így is elfáradtam de neked hála szédülök is.
*Deniel:
- Pedig ne engedd meg magadnak,hogy összeesel.Te is jól tudod,hogy nem tudlak majd hazavinni.
*Elis:
- Épp ezért mondtam,hogy hagyd abba..
Mondtam kicsit hangosabban amikor a körülöttem lévő emberek engem kezdtek el bámulni. A kezembe temettem arcomat szégyenemben..Hisz mindenki tényleg azt hiszi,hogy őrült vagyok és már saját magammal beszélek...Amig elmerültem a saját gondolataimban egy fiú leguggolt elém.
*Fiú:
- Jól érzed magad?
Lassan megemeltem fejem. Arcunkat szinte pár centiméter választotta el. Amikor észbe kaptam gyorsan elhúzódtam a sráctól.
*Elis:
- I....igen...
Bólogattam a fejemmel de a fiú még mindig előttem guggolt.
*Fiú:
- Biztos? elég sápadtnak tűnsz...Ne segítsek neked hazajutni? vagy...esetleg hívjak fel valakit a rokonaid közül,hogy jöjjenek érted?
*Elis:
- Köszönöm az aggodalmat de erre semmi szükség...teljesen jól vagyok.
Álltam fel de egyből térdre rogytam...VOLNA ha az előttem guggoló fiú el nem kap időben.
*Deniel:
- Az aggodalomra semmi ok..teljesen jól vagyok..
Próbált utánozni engem Deniel cicababa hangnemre váltva. Én csak idegesen néztem rá amit természetesen a fiú észre is vett.
*Fiú:
- Tényleg jobb lesz ha hazakísérlek. Hol laksz?
Én nem megbízható tekintettel néztem a fiúra.
*Fiú:
- Oh ...és tényleg...hisz mi nem is ismerjük egymást..Én Nicolas King vagyok. De szólíts csak Nick nek. Neked mi a neved?
*Elis:
- Elis..Klein...vagyok.
*Nick:
- Ez a kedvenc női nevem. Micsoda véletlen.
*Elis:
- Tényleg?
*Nick:
- Igen.Nem tudom miért..de mindig is ez a név volt a legnagyobb kedvencem.
Elis:
- Ez tényleg érdekes.
*Nick:
- Na de akkor...hová is kísérjelek?
*Elis:
- 20. Victoria Road
Wooton Bassett,Wiltshire
KQ 8 6 HW
*Nick:
- De hisz..
*Elis:
- Hmm???
*Nick:
- Tegnap költöztünk ebbe a házba...úgy látszik szomszédok vagyunk mivel még az emelet is ugyanaz.
*Elis:
- Tényleg? várj...szóval...ti vagytok az új szomszédaink? Ezt nem hiszem el.
*Nick:
- Micsoda véletlen.
Nicolas megvakarta a tarkóját és mivel teljesen útba esett elkísért egészen a lakásom ajtajáig. Kiderült,hogy hozzá is eljutott az a hír,hogy én őrült vagyok a szomszédoknak hála...De ő azt mondta,hogy benne is elég sok furcsaság van és mi muszáj volt,hogy egyszer találkozunk. És tényleg..ő is elég furi...főleg néha...
Végleg elköszönve egymástól én a saját lakásomba mentem és ő is a sajátjába. Nyugodtan le akartam feküdni aludni de nem...Deniel soha nem fog hagyni nyugodtan aludni.
*Deniel:
- Tetszik neked a srác mi?
*Elis:
- Na és akkor mi van? úgy is túl furcsa vagyok én hozzá.
*Deniel:
- Ő sem jobb.
*Elis:
- Most átvetted a kupidó szerepét vagy mi?
*Deniel:
- Úgy is mondhatjuk.
*Elis:
- Jajj bátyus..te soha nem fogsz megváltozni..
*Deniel:
- Ha te nem rendezed a magán életed akkor én majd megteszem helyetted.
*Elis:
- És ezt mégis hogyan akarod csinálni? én kívülem téged senki sem lát.
*Deniel:
- Hidd el...ha én tőlem függ minden...akkor még ő is látni fog..
*Elis:
- Nem hiszek neked..
*Deniel:
- Majd meglátjuk.Na de most pedig...sipirc aludni.
A bátyám az ágyra mutatott a mutató ujjával. Mivel fáradt voltam nem kellett kétszer mondani,hogy menjek aludni igy hát lefeküdtem és szinte másodpercek alatt mély álomba merültem.
Folytatás következik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése