*Rei:
- Beléd meg mi ütött Elis?
Kérdezte tőlem a srác amelynek nem tudom,hogyan de a földre került.
*Elis:
- M..micsoda?
*Iris:
- Az előbb szépen a földre teperted Reit. Mi ütött beléd? És még egy kérdés. Hogyan csináltad? nem emlékszem,hogy jártál volna kingboxra vagy karatéra.
*Elis:
- É...én ....
A srácok aggodalmasan tekintettek rám aztán Iris megérintette a homlokomat a kezével.
*Iris:
- Úgy látszik az az utazás nem mutatkozott be rajtad túl jól. Na de mindegy. Hogy van a nagymamád? már jobban van?
*Elis:
I...igen....már sokkal jobban érzi magát ezért hazajöttem...
Igen....senki sem tudott arról,hogy abba a faluba mentem vissza. Még a szomszéd falukba és városokba is eljutott az a hír,hogy gyerekek tűntek el. Épp ezért is senkit sem engedtek annak az "átkozott falunak" a közelébe. Én pedig azt hallottam,hogy amikor már nem maradtak fiatalok a faluban már az idősebb emberek is egyesével eltűntek. Ezért mindenkit és mindent ami/aki menthető volt mentettek. Az embereket a városi kollégiumba helyezték. Legalább is addig,amíg ők nem keresnek meg annyi pénz,hogy lakást tudjanak venni maguknak.
Rei haza akart kísérni de én udvariasan elutasítottam a segítséget és egyedül mentem haza. Szerencsére most kaland nélkül.
Szokásosan nem vacsoráztam meg hanem egyből a fürdő felé vettem az irányt. Tele engedtem a kádat forró vízzel. De amikor elkezdtem vetkőzni olyan érzésem volt mintha figyelt volna valaki. Amikor körbenéztem nem volt mellettem senki. Nem tudtam túl sokáig a kádban maradni...amióta visszatértem a faluból folyton ugyan az az érzés vett körül. Mintha figyelt volna valaki. Pizsamába öltözve lefeküdtem az ágyamra és egy könyvet kezdtem el olvasni. Olvasás közben mintha azt hallottam volna,hogy szólít valaki. Ijedten körbenéztem. A közelben nem volt senki. Kezdett kirázni a hideg. Egyre hangosabban és értelmesebben hallottam a nevemet. Egyre jobban kirázott a hideg. De a legrosszabb az volt,hogy nem értettem honnan jön a hang...újra a könyvembe néztem aztán felálltam és a tükörhöz mentem.
Magamra néztem és láttam,hogy a szemeim még mindig olyanok mint a bátyám szemei. Nem tudtam mikor változhatott meg ennyire a szemem színe..habár..nem csak a színe változott meg hanem maga a tekintet sokkal magabiztosabbá de egyben hidegebbé vált. Nekidöntöttem a fejemet a tükörnek és ráhelyeztem mindkét kezemet. Lehunyva mindkét szememet néma csendben álltam. Egyszer csak...újra meghallottam a nevemet..de már a tükörből. Hirtelen kinyitva szemeimet a tükörben...Denielt láttam meg. Hátrébb lépve úgy két métert megdörzsöltem szemeimet aztán újra a tükörre pillantottam. Még mindig ott volt. De volt még egy furcsaság azon kívül,hogy őt láttam. Teljesen ugyanúgy mozgott mint én. Ha én megemeltem a jobb kezemet ő is ugyanezt tette.
Újra megközelítettem a tükröt és ráhelyeztem a kezeimet. A szemeimből megindult a könny. Nem tudom hogyan...de tényleg a bátyámat láttam magam előtt. Azt hittem,hogy kezdek megőrülni. De így...még örültem is annak,hogy őrült vagyok. A lényeg,hogy csak minél többször láthassam a testvéremet. Észre sem vettem,hogy elaludtam.
Álmomban szintén Denielt láttam. De most...ő már beszélt is velem..
*Deniel:
- Már kezdtelek hiányolni húgi.
*Elis:
- Deniel? de...olyan kár,hogy ez csak egy álom....nem akarok felébredni...
*Deniel:
- Ez nem egy egyszerű álom.
*Elis:
- Mi?
*Deniel:
- Emlékszel...arra amit mondtam neked még régebben?
*Elis:
- Arra.......hogy mindig mellettem maradsz és soha nem hagysz magamra?
*Deniel:
- Pontosan. És ahogyan látod...betartom az ígéretemet amit adtam neked. Nem fogom hagyni,hogy bárki is fájdalmat okozzon neked vagy megsértsen...szóval ne csodálkozz ha néha a tested akaratod ellenére s mozogni fog.
*Elis:
- Várj csak....Dél után...amikor megérkeztem a városba és összefutottam a barátaimmal...Nem tudom,hogyan de letepertem Reit a földre....te voltál az aki irányította a testemet?
*Deniel:
- Igen én.
*Elis:
- De...ugye tudod,hogy épp ezért majdnem elveszítettem egyik barátom bizalmát?
*Deniel:
- Engem ez nem igazán érdekel.
*Elis:
- De Deniel!
*Deniel:
- Már megmondtam...Mindenkit eltávolítok az útból..főleg azokat...akik fájdalmat mernek okozni neked...
Folytatás következik.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése