3 Rész: Mert én akkor sem hagylak magadra.....

Két hét elteltével...

Ahogyan kiderült...Deniel lelke valahogyan beleköltözött az én testembe...de nem ez volt a legrosszabb. A legborzalmasabb az volt,hogy ő szinte senkit sem engedett hozzám. Miatta...a barátaim eltávolodtak tőlem..senki sem maradt mellettem. Lassan kezdtem beleőrülni a folyton engem követő magányba...és Deniel hangjába...folyton zsongott miatta a fejem. Akár nappal akár éjjel de ő folyton csak beszélt a fejemben és nem is készült leállni. Már öngyilkosságon is törtem a fejem...csak,hogy a bátyám mindig tudott mindent...minden lépésemet már jól ismerte...épp ezért is még mielőtt butaságot csináltam volna folyton átvette az irányítást a test felett és szépen kulcsra zárva az ajtót a szobámban az ágyra kényszerített.

Képtelen voltam már saját életet élni...Bármire is készültem volna...egyből mintha leláncoltak volna és kész. Az életem szinte pokollá vált. Senkivel sem tudtam megosztani terhemet..hisz...mindenkinek akinek elmeséltem ezt azt hitte,hogy megőrültem....de a viselkedésem hirtelen változásával azt hitték,hogy skizofréniában szenvedem.

Még pár nap elteltével már teljesen felismerhetetlenné váltam sokak számára. De nem is csodálom,hogy miért. A tekintetem teljesen üres volt...a ruha stílusom megváltozott...és a hajamat is szinte minden második héten más színre festettem át. Jelenleg vöröses barnás volt a hajam színe. Rei néha néha még átjött hozzám,hogy meglátogasson...de mivel Deniel folyton átvette a testem felett az irányítást és udvariasan kitessékelte a lakásból újra és újra egyedül maradtam.

Egy nap Rei felhívott engem telefonon. Azt mondta,hogy találkozni szeretne velem...a dolog sürgős volt ezért megkért,hogy a megszokott találkozási helyen úgy egy fél óra múlva jelenjek meg. Így is tettem.

A szokásos találkozási helyünk egy gyalogos híd alatt volt. Hisz...legelőször is ott találkoztunk.

Egy kissé hamarabb érkeztem meg mint Rei ezért a földre ülve várakoztam rá. Deniel unatkozott ezért megmutatkozott előttem. Teljesen unott arc kifejezéssel nézett engem a kezével támasztva fejét.

A hajának a színe sokkal világosabbá vált. Nem is tudtam,hogy a lélek külső kinézete megváltozhat. 

- Nagyon buta vagy húgi. Nem kellett volna idejönnöd. - Mondta Deniel még mindig semleges arccal.

- Legalább most az egyszer...tűnj el és hadd,hogy az tegyem amit én akarok...

- Furcsa vagy...régebben még azt akartad,hogy mindig melletted legyek...most pedig szépen elküldesz melegebb vidékre...

- Ha nem tennéd folyton tönkre az életemet akkor még örülnék is,hogy itt vagy mellettem..de...te folyton csak eltávolítasz engem a barátaimtól...

- Mert ők csak kihasználnak téged...nincs rád szükségük...

- Akkor had használjanak....ha te folyton beleavatkozol mindenbe....soha nem lesz boldog életem..

- Szóval...azt akarod,hogy elmenjek?

- Igen.

- Nos...ha tényleg ezt akarod akkor legyen...elmegyek...de ne sírj majd ha bántani fognak mert nem fogok visszajönni azért,hogy megvédjelek...

- Ne aggódj...meg tudom védeni magam...

- Ha te mondod...

Ezek voltak a bátyám utolsó szavai az előtt,hogy eltűnt volna a szemem elől. Nem tudtam,hogy végleg-e vagy csak ideiglenesen hagyott magamra...nem tudom mennyi idő telhetett el de Rei is megérkezett. Lassan megközelítve engem leült mellém a földre és összekulcsolta kezeit. Egy nagyot sóhajtva felém fordította fejét.

- Figyu Elis...az utóbbi időben...túlságosan is furcsán viselkedsz...ne gondolj rosszra...csak segíteni akarok...de...szerintem jobb lesz, ha.....elmész egy vizsgálatra... – szavai kissé akadoztak, gyakran mini szünetet csinált szava között. Látszott rajta,hogy igyekszik összeszedni gondolatait és helyen szavakat mondani nekem,hogy ne sértsen meg.

- Szóval te is art hiszed,hogy én őrült vagyok...értem... – Végül csak hójatottam,majd lassan felálltam a földről s leporolva magamat a portól amely letelepedett a ruhámon elindultam. Hirtelen Rei megragadta a csuklómat és lehúzott magához vissza a földre aztán szorosan magához ölelt. Vörös hajtincsei csikizték arcomat. Én szintén visszaöleltem őt. Egyik kezével ő erősen szorított magához miközben a másik kezével a fejemet simogatta.

- Ne érts félre...nem én akartam ezt mondani hanem a többiek....

- De mégis te vagy most itt és mondod nekem ezeket...

- Sajnálom....a többiek rászedtek,hogy beszéljek veled...azt hitték,hogy újra felidegesíted magad és még netán megölsz valakit...rám pedig hallgatni fogsz ha én mondom el neked ezeket és nem fogsz felidegeskedni túlzottan is.

- Ezért te lettél az áldozati bárány...

- De...nem is bántam meg...

-Hogy-hogy?

- Legalább újra láthattalak....újra meg tudtalak érinteni téged anélkül,hogy felpofozol vagy kiabálsz...

- A múltkor sem én gáncsoltalak el...

- Akkor ki? megszállt egy szellem vagy mi? - Rei hangos nevetésben tört ki én pedig csak lehajtottam a fejem.

- A bátyám lelke volt az...

Amikor a fiú meghallotta a szavaimat szemei kikerekedtek a nevetése pedig másodpercek alatt eltünt. Látszott tekintetében,hogy nem akarja igazán elhinni az általam előbb elhangzottakat, de nem is zárja ki teljesen a szavaimat. Hinni akart...ezért próbálkozott.

- Ezt meg...hogy érted?

- Emlékszel....amikor azt mondtam,hogy a nagymamámhoz utazom a szomszéd városba?

- Na ná,hogy....

- Valójában egyáltalán nem oda mentem...

- Akkor hová?

- Visszatértem a faluba ahol egykor a bátyámmal és családommal éltem. De amiután újra visszatértem a városba...nem tudom milyen módon de a bátyám lelke valahogyan az én testembe került...és egészen eddig a pillanatig ő volt az....aki nem engedett engem hozzá senkihez....és másokat sem hozzám...

- Ha nem ismernélek túl jól azt hinném,hogy tényleg meghibbantál...de a fizikai erőd hirtelen felpattnása annyira,hogy engem fellökj...látok benne némi logikát. Legalább is azt hiszem.

- Tudom...nehéz elhinni de...ez az igazság...jól tudom,hogy nem hiszel nekem és...

- Hiszek neked...

- T....tessék?

- Azt mondtam hiszek neked!

- T...tényleg? t...te hiszel nekem?

- Ahogy már mondtam..túlságosan is jól ismerlek ahhoz,hogy azt higgyem,hogy egy ilyet ki tudsz találni magadtól...na de....a bátyád akkor most itt van?

- Nincs...legalább is azt hiszem...az előbb volt szerencsém beszélni vele...szerintem egy kissé megsértődött...de elment..

- Értem... na de jobb lesz ha most haza kísérlek....kezd hideggé válni az idő...

Rei levette a felsőjét és rám adta,mondván nem akarja,hogy megfázzak. Egész hazafelé úton menet csak róla és a múltamról beszélgettünk. Rei figyelmesen hallgatta végig minden egyes szavamat..mondatomat. Nagyon figyelmes volt. Amikor megérkeztünk meghívtam őt egy meleg csésze teára de ő udvariasan elutasítva a meghívásomat hazament. Én is felmentem a szobámba.

    Még mielőtt lefeküdtem volna egy meleg fürdőt akartam venni. Teleengedve a kádat meleg vízzel levetkőztem s elkezdtem fürdeni. A fejem csak a Deniellel való beszélgetésen forgott.  Örültem,hogy végre egy kis csend is van körülöttem de egyben...mintha a lelkem egy részét lopták volna el. Úgy látszik túlságosan is hosszá szoktam az ő jelenlétéhez.

Fürdés után egy kendőben léptem ki és mentem be a szobámba. Újra a tükörhöz léptem s ráhelyeztem mindkét kezem s a homlokommal szintén megérintettem azt. Egyszer csak...egy ismerős hang hallatszott meg a hátam mögül...

- Te egy napot nem bírsz ki nélkülem...nem,hogy egy életet...

- Deniel! A....azt hittem elmentél...

- Na perszee....te csak annak örülnél...egyszerűen elvesznél ebben a nagy világban nélkülem.

- Jobban ismerem ezt a várost mint te.

- Most egyáltalán nem erről van szó butuska. Te még túl kicsi vagy ahhoz,hogy egyedül elboldogulj.

- Ki mondta,hogy egyedül vagyok?

- Ja...hogy az a Rei gyerek amely az utolsókig azon van,hogy bolond vagy?

- Ő hisz nekem.

- Dehogy hisz. Amint te beléptél a házba ő egyből vette is a telefont és hívta a barátat mondván,.hogy te még őrültebb vagy mint ő maga hitte és neked tényleg orvosi ellátásra van szükséged...

- Ezt nem hiszem....HAZUDSZ!

- Ha nem hiszel te bajod..én csak azt mondtam amit hallottam.

- De hisz....azt mondta....

- A világ kegyetlen...jobb lesz ha hozzá szoksz...ebben a világban...senkiben sem bízhatsz csak önmagadban...és bennem....hisz én vagyok az egyetlen.... aki soha...nem fog cserben hagyni téged...én örökre melletted maradok...szóval..soha nem leszel egyedül...

Amikor végül megfordultam,hogy újra láthassam testvéremet már újra más külseje volt....

- Ez meg,hogyan...