Elis Klein vagyok. 12 éves. A családommal élek. Pontosabban a szüleimmel és bátyámmal Deniellel. Egy kis faluban élünk ahol kevesebb mint 200 lakos él. A falu 60%-át már nagykorú emberek foglalták el. Körülbelül olyan 40 évesek és azon felül. Ritkák voltak az olyan emberek amelyek 25 éves korukig nem hagyták el a falut és itt éltek. Hisz a falu nem volt nagy és a munka lehetőség is korlátozott volt na és persze a fizetés is nem volt túl magas. Maga a falu nagyon csendes hely és szerencsére semmi rossz sem történt itt. Sem lopás,sem gyilkosság...semmi. Legalább is addig amíg a falunkban...nem terjedt el egy furcsa hír. Az emberek azt beszélték,hogy a falusi iskolában egyesével kezdtek el eltűnni a gyerekek. A felnőttek az elején csak azt hitték,hogy a falutól nem messzi erdőben tévedhettek el mivel a falu fiatal köre gyakran oda szeretett elmenni az órák végezete után.De...az erődben egy gyereket sem találtak meg.Sem élve..sem a holt testét. A szülők aggódni kezdtek gyermekeikért ezért az iskolába és hazafelé menet is mindig gyerekeikkel mentek. Csak,hogy még ez sem segített. A gyerekek egyre gyakrabban eltűntek. Főleg a 13 évesek és azon aluliak. Pont mint én 1 évvel nálam idősebb bátyám.
Az emberek amelyek megengedhették maguknak a kiköltözést a faluból egyből meg is tették mivel túlságosan is féltek gyerekeikért. Az én családom is el akart költözni. A megfelelő pénz mennyiség is már megvolt hozzá...de...épp aznap,hogy már költözni akartunk...Deniel....eltűnt...
Mindenki elindult bátyám keresésére. Még én is. Hiába anya és apa megtiltotta nekem,hogy menjek velük de én akkor is mentem. Segíteni akartam...meg akartam találni Denielt..ÉPSÉGBEN. Természetesen először a falut kutatták át. A házak udvarait magukat az épületeket..aztán a következő volt az iskola. Ugyanazt tettük..először az udvart..aztán magát az épületet kutattuk át. Semmi....Deniel nem volt sehol. Már csak az erdő maradt át kutatlan. Mát sötét volt. Apa azt mondta,hogy jobb lesz ha én és anya hazamegyünk és ott fogunk várakozni de anya azt mondta,hogy ha a gyermeke ott van akkor ő is elmegy oda és keresni fogja őt akár egyedül is. A szemeimben már könnyek csillogtak. Én nagyon szerettem a bátyámat.Ő mindig megvédett. Úgy éreztem,hogy jobb lett volna ha inkább én tűnök el.és nem pedig ő...hisz...őt mindenki jobban szerette...még a falu lakosai is.Hisz ahogyan egy nap véletlenül halottam...Denielnek más apukája volt..de ő meghalt és ezért anya újból férjhez ment. És akkor születtem én. Nem tudom..hogy a bátyám tudott-e erről de soha sem tagadta meg azt,hogy mi testvérek vagyunk. Épp ezért is..segíteni akartam a keresésben és én is az erdőbe mentem a a felnőttekkel együtt. Apa kezét fogtam és úgy mentem előre a vak sötétbe. Egyszer csak a nagybácsikám Andrew elkiáltotta magát..
*Andrew:
- Itt van Deniel! Megtaláltam!
Mindenki egyből oda sietett. Amikor megláttam Denielt térdre rogytam. A bőre hófehér volt...amikor pedig megérintettem...jéghideg volt. Azt hittem,hogy ez csak attól van,hogy az éjszaka közepén aludt a jéghideg földön de nem...akárhogy is próbáltam volta felmelegíteni őt..akárhány takaróba is tekertem volna...a bőrének nem változott a hőmérséklete. Anya azt mondta,hogy Deniel jobban lesz reggelre ezért menjek aludni. De én egy percre sem akartam őt magára hagyni ezét mellé feküdve aludtam el.
Következő reggel arra ébredtem,hogy a bátyám üveg tekintete nézett engem.De akkor még nem értettem ennek a tekintetnek a jelentőségét és egyszerűen figyelmen kívül hagytam. Boldogságomban a nyakába ugrottam és elkezdtem ölelgetni őt. Ő jéghideg kezeivel gyengéden visszaölelt. Én leugortam az ágyról és szólni akartam anyának,hogy bátyus felébredt de ő megragadta karomat. Amikor én rá szegeztem tekintetemet ő arra intett,hogy üljek le. Így is tettem. Nem sok idő elteltével ő elkezdte a mondanivalóját.
*Deniel:
- Jól figyelj rá most húgi. Nincs sok időm és erőm...de...muszáj,hogy ezt elmondjam neked...
*Elis:
- Hogy érted,hogy nincs időd?
döntöttem egyik oldalra fejem még mindig figyelmesen hallgatva bátyám szavait.
*Deniel:
- Nem fontos...na de a lényeg...EL KELL HAGYNOD EZT A FALUT! Minél hamarabb.
*Elis:
- Igy is ezt terveztük. Amint te jobban leszel egyből...
*Deniel:
- Nem érted...én már...soha nem leszek jobban...
*Elisz:
- De....anya azt mondta,hogy...
*Deniel:
- Anya hazudott neked,hogy ne törj össze...de...a lényeg az,hogy el kell hagynod a falut...és amint elhagyod...soha...hallasz engem? SOHA....NE TÉRJ VISSZA IDE...felejtsd majd el az utat ehhez a faluhoz.
*Elis:
- Nem értelek bátyus...
*Deniel:
- Amint elhagyod a falut...már csak anya és apa lesznek melletted mint élő emberek..
*Elis:
- Miről beszélsz?
*Deniel:
- De ne aggódj...én mindig ott leszek melletted,hogy megvédjelek...
Deniel nagy nehezen felült az ágyon és felém nyújtotta kezét. Én egyből mellé ültem. Ő egyből magához húzott s megpuszilta a homlokomat mondva " ne feledd..én mindig ott leszek melletted" aztán megkért,hogy hozzak neki egy pohár vizet. Én villámgyorsan kirohantam a szobából egy pohár vízért.Amikor visszaértem furcsállva néztem Denielt aki még az előbb kért tőlem egy pohár vizet most pedig aludt. Vállat vonva a poharat az asztalra helyeztem én pedig az ággyal szemben álló széken foglaltam helyet.
Olyan dél tájban anya hazajött. Nem tudom hová ment de végre hazajött. Csendben kiosonva a szobából anyához mentem. Elmeséltem neki,hogy Deniel felébredt és beszélgettem vele. Azt is elmeséltem,hogy miről. Anya aggodalmasan nézett rám aztán bement abba a szobába ahol Deniel aludt. Két perc elteltével kiáltást hallottam a szobából. Apa amely épp,hogy belépett a házba egyből anya kiáltására szintén odarohant. Én megijedtem...de szintén odafutottam. A következő kép fogadott:
Anya a karjai között tartja a bátyámat és rázza mint egy zsákot. Nem tudtam miért teszi. A szeme könnyezett. Lassan odaléptem az agyhoz. Anya elmagyarázta,hogy a bátyám angyallá vált és a menybe ment. Én a földre rogytam és elsírtam magam.
Következő nap már a temetés napja volt. Mindenki sírt. De én...egy könnyet sem tudtam kiejteni az egész temetés után. Következő reggel pedig....a család elköltözött a faluból. Anya megtiltotta nekem,hogy bármikor is visszatérhessek ebbe a faluba nem számítva arra,hogy a bátyám abban a faluban volt eltemetve. A faluba való utam...örökre zárva kellett,hogy maradjon.
******************************* 4 év elteltével **************************************
Sziasztok. Elis Klein vagyok 16 éves. Szüleim halála óta egy ismerősnél húztam meg magam. Még mindig jól emlékeztem testvérem halálára abban a faluban. És mivel anya és apa egy autóbaleset áldozatai közzé esett....már senki sem tartott vissza attól,hogy meglátogathassam testvérem sírját. Elhatározva mindent azt hazudtam,hogy egyik barátnőmhöz utazom 1 hétre amely a szomszéd városban él. Szóval kitalálva a tökéletes alibit elutaztam oda.
Több mint egy napra volt szükségem,hogy megérkezzek a számomra szükséges helyhez. Borzasztóan hosszú és fárasztó utazás után végül megérkeztem.A falu bejáratánál egy kissé összerezzentem. Nem voltak túl jó emlékeim ezzel a hellyel. Egyből a temetőhöz vettem az irányt. Meg kellett találnom testvérem sírját.
Mivel a falu nem volt nagy a temető sem volt óriási.Gyorsan megtaláltam s leültem mellé a földre. Elkezdtem mesélni mindent ami velem történt a 4 év alatt és azt is megemlítettem,hogy mennyire hiányzott nekem a testvérem és milyen jó lett volna ha továbbra is együtt tudtunk volna lenni.
Amikor már kezdett besötétedni felálltam s megpuszilva a sír követ elmentem ahhoz a házhoz amelyben még anno laktam. A bátyám szobájánál álltam meg....egy kisebb gondolkodás után az ó ágyában döntöttem el eltölteni az éjszakát.
Következő reggel teljesen rosszul voltam. A szobához menve a tükör felé fordultam és megláttam azt,hogy a szemem színe teljesen megváltozott. Teljesen olyan volt mint a bátyám szemének a színe. Egy kissé megijedtem. Eszembe jutott az,hogy mikről beszéltem a sírnál.
Még egyszer meglátogatva azt elindultam a vonatállomásra....aztán újra..elhagytam a falut. Amint megérkeztem a városba néhány ismerősömet tekintettem meg. Ők is észrevettek engem. Amikor az egyik fiú meg akart érinteni a kezem magától mozgott és a srác a földre esett...
*Elis:
- Egy újjal se érj a húgomhoz!
Folytatás következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése